ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE...

június 23. - itthonról

A nagy delfines nap, a várva várt! A képek magukért beszélnek. Etettük, simogattuk a delfint, táncoltunk, játszottunk vele, puszilgatott minket, mi ölelgettük őt. Nagy élmény volt.

Haza útban megnéztünk egy wwf-es teknős menhelyet is.

...és haza útban, majdnem a cél előtt, egy robogós, olajfoltos elcsúszás...este kórház, gipsz, tetanusz...így végződött.

Szomorúan hangzik, de annyira nem az, az időzítés a legjobbkor volt, amikor már mindennek vége volt.

Az utolsó közös délelőttünket is vidáman töltöttük el. A búcsú vacsora helyett egy búcsú ebéd csaptunk. Megsirattuk az elválást.

Életünk egyik legklasszabb 3 hete volt ez a Balin töltött. 100%-os, csillagos ötös! 

KöszönjükDé, meg Janka! (meg mindenkinek)

Június 22.

Dzsungel túrára mentünk ma. Dé-nek van egy jól bevált helyi embere, ő vezetett minket. Motorral elmentünk Selatba. Ez a hely tengerszint felett 1000 méter magasan fekszik, az Agung hegy (3142m), az Istenek hegyének lábánál, ami egy aktív vulkán. 1963-ban tört ki utoljára, utána 10 évig semmi sem volt errefelé. A 70-es években kezdett el kialakulni újra az élővilág, mára óriási bambusz erdők, hatalmas pálmafák. 40 év alatt nőtt oda egy nagy dzsungel. I Wayan Tegteg, a vezetőnk minden fáról, gyümölcsről, helyről, tanyáról, földről, állatról elmondta nekünk azt, amit tudni érdemes. A dzsungelben kezdtünk, majd rizsföldeket néztünk meg közelebbről. Betértünk egy helyi iskolába is, ahova a szünidő ellenére be tudtunk menni, mert kísérőnk, aki egyébként tanárember, korábban ott tanított. Nosztalgiázhatnékja támadt, így egy rögtönzött matek órában részesültünk. Élveztük, bár ő jobban (szerintem a 45 perc megvolt). Túránk végén adott egy kis pikniket, sült banánnal, friss fiatal kókuszdióval, narancslével, süteménnyel. Miután visszaértünk a bázisra, az ő warungjába, még megettünk egy nasi cumpurt, ami rizs, különböző köretekkel, igazi autentikus, egyáltalán nem a turistáknak készült helyi étel volt. Olyan erős volt, de olyan, hogy húúúú. Zárásként elvitt minket még egy helyi rizsszüretre. Az aratók Ábelt jobban megcsodálták, mint mi őket. Arrafelé ritkán jár fehér ember, fehér gyerek meg pláne. Kísérőnk is a végén már unokájának szólította. Aztán még egy kis helyi dzsungel motocross jött, elég félelmetes volt, de kár lett volna kihagyni, gyönyörű tájakon mentünk.
Hazafelé megálltunk a két napja felfedezett FLP tréning centernél. Előkaptam a kártyámat, és tényleg igaz: Bárhol a világban ez a kártya diszkontvásárlásra jogosít. Vásároltam is! Csak a vicc, no meg a kíváncsiság kedvéért.
Az estét paprikás csirkével, nokedlivel, uborkasalátával koronáztuk meg. Utolsóelőtti esténk, én főztem magyar vacsit, holnap a búcsúvacsora indonéz lesz.

Rossz belegondolni, hogy közeledik a kaland vége…, no de még hátra van egy delfinezés, egy kis vásárlás, a búcsúvacsora és a búcsútengerezés. Kiélvezzük a hátralévő idő minden másodpercét!

Június 21.

Ismét egy szörfös, napozós, strandolós nap volt. A különleges az volt a mai napban, hogy az itteniek számára is megdöbbentő, félelmetes óriási hullámok voltak, 3 méter körüli magasságra csaptak fel. Eleinte izgalmas volt, és jókat ugrándoztunk rajtuk, bennük, de aztán az erejét is megéreztük, ütött, csapott, sodort rendesen bennünket. A fürdőruhánkból annyi homokot szedtünk ki, hogy egy homokvárat simán fel lehetett volna belőle építeni. Megnyugtatásként a parton egy nénitől kaptam egy manikűrt (nem a produktumért, az élményért csináltam!), elég sajátos a technikájuk, de nagyon kedves volt.

Június 20.

Strandos, szörfös nap volt a mai. Ilyenkor reggel összeszedelőzködünk, mocira ülünk. Mindig új helyre megyünk, hogy nehogy megunjuk J. Ma a Kuta Beachre esett a választás. Kora délutánig élvezzük a napot és a tengert, aztán keresünk valami jó kis kajáldát, úgy nevezett warung-ot, eszünk valami helyi finomat: rizst, vagy tengeri herkentyűket, vagy húsnyársat azaz, sate-t, vagy tempe-t, vagy curry-t, hozzá jó kis dzsúzokat iszunk, és desszertnek általában sült banánt, vagy ananászos palacsintát választunk. Én ma fekete rizspudingot ettem.
Aztán vissza a beachre. Ott megvárjuk a naplementét, és félhét-hét körül elindulunk haza.
Ma este elvittem a fiamat egy masszázsszalonba, csak hogy ő se maradjon ki semmi frankóból. Másfél órás testmasszázsban volt részünk. Tetszett neki. Nem lepődnék meg, ha az itt létünk alatt kérne még egyet. Engem már néhányszor masszíroztak az életem folyamán különböző masszőrök és masszőzök, de ilyen erősben még nem volt részem. Majd be sz…rtam. A vicc az, hogy ezt egy 150 centis kis filigrán bali csajszi, pardon masszőz produkálta. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jobb bokámon az első napi a motor eséses véraláfutás, a bal vádlimon a csúszdaparkos vízi csapások sebei, és ma a hátsó felem is megpirult egy kicsit.
Ábel az ötös skálán a mai napra is megadta az öt pontot. (A masszázs előtt még csak erős négyes volt.)

Június 19.

Itt Balin a látványt, az élményt mindig lehet fokozni. Így történt ez ma is. Ma sznorkelezni mentünk a Padangbai-ba, a Blue lagoon nevű eldugott kis öbölbe. Gyönyörű korallokat és halakat láttunk: bohóc hal, vitorlás hal, trombita hal, doktor hal, papagáj hal. Hozzáértő idegenvezetőnk is volt egy itt élő magyar búvár, sznorkerező személyében, így sok mindent meg is tudtunk erről a tengeri világról. Fantasztikus volt, és egyben félelmetes is a nagy mélység, a sodró hullámok, áramlatok, a hasunk alatt úszkáló halak, a hatalmas mozgó korallok.
Első este, hogy világosban értünk haza, kicsit tudtunk lazítani, pihenni és megettük a maradék lecsót.

Június 18.

Egy újabb partszakaszra mentünk ma tengerezni, ismét egy nagyon ronda helyet fogtunk ki. Ez, a Padang-Padang nevű hely, az egyik legveszélyesebb szörfös hely, világbajnokságot is tartottak már itt. Mi nem szörföztünk, csak néztük a mutatványokat, fürdőztünk, napoztunk, csodáltuk a panorámát a kilátóból. Este Uluwatu-ban, egy tradicionális balinéz táncot néztünk meg, a kecak-ot. A tánctér háttere a naplementében, a szikla tetején lévő templom sziluettje volt, amely benyúlt a tengerbe, és a nagy tengeri messzeségbe, a morajló hullámok hangjával. Már-már giccsesen. Majd az esti motorozás jött. Hegyi utakon mentünk, a benzinünk kicsit fogytán volt, de itt ez sem probléma. Az út szélén Absolut Vodkás üvegekben árulnak benzint. Megtankoltunk.
Este Zitával bejártuk a szokásos helyeinket: Ultimo, Living Room, Em-bargo, már engem is ismerősként üdvözöltek néhányan. Nagyot táncoltunk. Reggelig.

Június 17.

Reggel mocira pattantunk és egy Ubud nevű kisvárosba látogattunk, ez a környék híres a kézműves iparáról és jó a piac. Gyönyörű ruhák, szárongok, fűszerek, ékszerek, fa dolgok. Á nem nagyon vásároltunk be… Az ebédünket egy helyi DIAN Restaurantban fogyasztottuk el csak úgy, stílusosan. Itt lakik az a lány is, akinek otthonról elhoztunk egy kis csomagot, köszönetül megvendégeltek minket este. A lány indonéz férjének a családjának a házában volt a vacsora. Itt nagy családok laknak egy udvarban, szeparált házakkal, közös szent hellyel, közösségi terekkel. Nekem, olyan tábori hangulata volt. Ez a hely egy kis falu, ahol még tartják a helyi szokásokat, így ezeket is meg tudtuk lesni. A helyi nők délután lementek a folyópartra ötyézni és félmeztelenül álltak a folyóban. Volt aki mosott, volt aki mosakodott és közben pletyiztek. Ez alatt a férfiak a falu másik felén a kakasviadalos kakasaikat tréningezték. Tradicionális balinéz vacsit kaptunk, földön ülve, kézzel evőset. Két kislány még táncol is nekünk. Nagyon kellemes este volt és azt hiszem ilyet kevés turista lát és tapasztal. Megint jó fáradtan értünk haza, de reggel mindig korán felkelünk, mert annyira izgatnak minket az itteni kalandok.
Nagyon repül az idő, még annyi mindent tudnánk csinálni. Jó itt, nagyon élvezzük. Nincs honvágyunk.
Ábel rovata: 2 ajándék megvan!

Június 16.

Ma Janka kapott pihenőnapot, mi, a három tesó elmentünk egy Aqua Parkba. A csatolt kép magáért beszél. Fergeteges nap volt. Hatalmas meredek csúszdák, az adrenalin szintünk elég magasan volt egésznap. Ábel úszkált a boldogságban és fáradhatatlan volt. Mivel ez elsősorban az ő napja volt, mi próbáltunk minden kívánságának eleget tenni. Megszámlálhatatlanszor csúsztunk le, a megmászott lépcsőkről nem is beszélve. Nap végére én speciel totál lemerültem, minden tagom fájt a sok csúszástól és a víz ütésétől, de megérte!
Érdekes volt látni, hogy a különböző kultúrák emberei hogyan és miben strandolnak. Most láttam pl. először muszlim női fürdőruhát, amolyan tetőtől-talpigosat.
Este még beültünk a közeli plázába sült rizst enni és néhány boltot még bejártunk.
Itt Balin egyébként este 6-kor lemegy a nap, besötétedik és kezdődik a nap második fele. A shoppingolás, a buli, a császkálás, a kajálás.
Ábel rovata: Mindegyik csúszda nagyon tetszett, a „Makaróni” hátrafelé volt a legjobb, meg a Boomerang, meg a Wc-s (mitha wc lefolyóba csúsztunk volna), és a többi.

Június 15.

Ma egy lazább napot csaptunk, amolyan vásárlósat. Délelőtt egy nagy szupermarketben vettünk kajákat. Ez a vásárlás, persze nagyobb élmény volt, mint egy Tescozás otthon. Csupa érdekesség, amerre nézünk. 7 féle banán, 5 féle mangó, sosem láttam gyümölcsök, zöldségek sült kígyó, sült levél, tengeri herkentyűk stb.
Mialatt vásároltunk otthon már kelt a kakaóscsigához begyúrt tészta, mert ez az otthoni „nagymamai” finomság volt az itteni magyar ízekre kiéhezett tesók egyik kívánsága. Hazaérvén még egy borsólevest is összeütöttem a fiataloknak, így valóban olyan ebédet csaptunk, ami megállná a helyét egy dunaremetei (nagymamánknál) ebédnek is.
Délután ismét egy vásárló körútra kerekedtünk fel, de most a napokban kezdődő „big sale”-eket látogattuk meg. Kicsit bevásároltunk…
Ábel rovata: Kaptam barong-os (pozitív démon) sapit.

Június 14.

Ma nagy túrára mentünk. Mi Denpasar mellett, Kerobokanban lakunk, és egy innen 70 km re keletre lévő, tehát a sziget másik oldalán fekvő eldugott kis öbölbe mentünk, White Sand Beach a neve. Itt végre kipróbáltuk a snorkel szettünket. Gyönyörű kék vízben, sok szép színes és érdekes halat láttunk, meg nagyon szép korallokat. Ilyet csak állatkerti akváriumban láttam. Fantasztikus élmény volt. Mondanom sem kell Ábel rettentően élvezte.

Dé megtanított alkudni is, ma ezt élesben ki is próbáltam. Jól sikerült, 50 000 rúpiás karkötőből lett 20 000 rúpiás, bár őt még nem tudom túlszárnyalni. A parton volt egy kis családi étterem, ahol árultak fürdőruhákat is. Az egyik nagyon megtetszett. 250 000 rúpiáról Dé lealkudta 135 000-re. Az kb. 2700 Ft. Hát így mennek itten a dolgok.

Ma Dé-től megkaptam a motoros jogosítványomat is. Azt mondta, hogy a mai túra után igazán megérdemlem. Hosszú is volt az út, és minden féle típusú útszakaszban volt részünk: gyorsforgalmi főút, szerpentin, erdő, falu, város, dugó (olyan vasárnap esti M7-es Érd-Bp), teherautók, motorosok, taxik. Kiálltam a próbát, és még élveztem is. Azt már mondtam, hogy 90 ft egy liter benya? Ma lenyomtunk 140 km-t.

Ábel rovata: A korallok között láttunk ráját, fura hosszúcsőrű halat, és még sok mást. De amit a legjobban furcsállottam, azok a papírzacskók voltak. A pipatartómat elvitte a víz.