Június 20.

Strandos, szörfös nap volt a mai. Ilyenkor reggel összeszedelőzködünk, mocira ülünk. Mindig új helyre megyünk, hogy nehogy megunjuk J. Ma a Kuta Beachre esett a választás. Kora délutánig élvezzük a napot és a tengert, aztán keresünk valami jó kis kajáldát, úgy nevezett warung-ot, eszünk valami helyi finomat: rizst, vagy tengeri herkentyűket, vagy húsnyársat azaz, sate-t, vagy tempe-t, vagy curry-t, hozzá jó kis dzsúzokat iszunk, és desszertnek általában sült banánt, vagy ananászos palacsintát választunk. Én ma fekete rizspudingot ettem.
Aztán vissza a beachre. Ott megvárjuk a naplementét, és félhét-hét körül elindulunk haza.
Ma este elvittem a fiamat egy masszázsszalonba, csak hogy ő se maradjon ki semmi frankóból. Másfél órás testmasszázsban volt részünk. Tetszett neki. Nem lepődnék meg, ha az itt létünk alatt kérne még egyet. Engem már néhányszor masszíroztak az életem folyamán különböző masszőrök és masszőzök, de ilyen erősben még nem volt részem. Majd be sz…rtam. A vicc az, hogy ezt egy 150 centis kis filigrán bali csajszi, pardon masszőz produkálta. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jobb bokámon az első napi a motor eséses véraláfutás, a bal vádlimon a csúszdaparkos vízi csapások sebei, és ma a hátsó felem is megpirult egy kicsit.
Ábel az ötös skálán a mai napra is megadta az öt pontot. (A masszázs előtt még csak erős négyes volt.)